Vannak pillanatok, amikor igazán királynak érezhetjük magunkat. Ilyen az, amikor a gyerek végre megtanul két keréken biciklizni, amikor a főnök hibázik és megköszöni, hogy felhívtad rá a figyelmét, és amikor a szomszéd irigy lesz a kertedre…

Az utolsó esettel foglalkozunk a mai posztban.

 

Amikor látod rajta, hogy mondani akar valamit. Nem úgy, mint mikor szombat délután ötkor azért szólt át, hogy túl hangos a kerti parti. Nem is úgy, mint amikor a vasárnap reggel fél nyolckor te szóltál neki, hogy talán mégse most kellene flexelni azt a kapupántot. Nem pont úgy, mint amikor tavasszal kért kölcsön egy ásót, és nem is úgy, mint mikor te kértél tőle kedden egy villanykörtét…

Szóval ez valami más. Csak áll ott mereven, néz, látszik az arcán, hogy valamit szeretne, de csak nem bírja kinyögni. Csak áll, és úgy néz rád, mint akinek belül fáj is valami, de tudja is a megoldást. Csak azt nem tudja, mi lesz, ha kimondja, amit gondol. Ha megkérdez. Ha megkér.

Aztán végül csak kinyögi: gyönyörűnek találja az évelő virágaidat, neki nemhogy nincs ilyen, de az istennek nem talál sehol ilyen színárnyalatú nőszirmot, pedig ő megnézte két kertészetben is. A felesége majd megőrül érte, ő meg a feleségétől, mert ezzel öli az életét. Szóval áruld el, honnan van ez a nyavalyás nőszirom, ő nagyon hálás lesz érte.

És akkor arcodon szétterül a mosoly, érezed, hogy te vagy a király, a bajnok, a bulibáró. Pár másodperc csend. Vársz még, élvezed ezt a nem mindennapi pillanatot. És aztán kedvesen azt mondod: „Lacikám, hát adok én neked belőle. Tőosztással. Nagyon egyszerű. Gyere át!” És akkor ő valahogy sokkal furábban érzi magát, mintha elzavartuk volna néhány sokkal melegebb éghajlatú helyre… Nem semmi.

A szomszéd – ha nyáron tetszett meg neki az a nőszirom –, persze kénytelen megvárni az őszt, de hát ennyit bizonyára megér neki a dolog. Egyébként a tőosztás nemcsak akkor jó módszer, ha szaporítani akarunk, de az elöregedett évelők megfiatalítására és a növények átültetésére is alkalmas. Tavasszal is elvégezhető, de ha (kora) ősszel csináljuk, sokkal jobb eredményt érhetünk el (ahogy a gyepnél is, erről ebben [http://pazsit.com/vessunk-vessunk-valamit/] a posztban írtunk), mert a növénynek több ideje van begyökeresedni és megerősödni, hogy tavasszal már csak a ragyogás legyen a feladata.

A tőosztást a következőképpen kell csinálni.

Ásó segítségével szedjük ki a növényt a földből! Úgy érdemes csinálni, hogy minél nagyobb földlabdával együtt jöjjön ki, mert így hajszálgyökerei kevésbé sérülnek.

Az évelők a tőlevélrózsák, a gyöktörzs vagy az indák szétválasztásával szaporíthatók, ezek adják majd az új növényeket. Ha közelről megnézzük, pontosan látható, hol kell őket szétválasztani, legyünk óvatosak, lehetőleg kézzel végezzük a műveletet!

A szétválasztott, új kis növények számára akkora ültetőgödröt kell ásni, ami nagyobb, mint a gyökéren lévő földlabda. A gödör aljára virágfölddel elkevert komposztot érdemes tenni, majd a növényt úgy elültetni, hogy ne legyen mélyebben vagy magasabban, mint eredetileg volt.

A földet húzzuk be a tőhöz, nyomkodjuk be a gyökerek mellé, bőségesen öntözzük meg! Várjunk egy kicsit, majd a többi kiásott földet is húzzuk a növény tövéhez!

Ha így teszünk, a szomszéd valószínűleg örökre üldözni fog minket hálájával. Legalábbis a következő kerti sütögetésig és elgörbült kapupántig…

Rovatok

Hírlevél

Igen!

Kérek hírlevelet, aktuális infót,
értesítést csak arról, ami fontos!
Email cím

Pázsit a Facebook-on